• RePityke

Húsvét a RePityke lányoknál - régen és most

A Húsvét a Karácsony mellett az egyik legnagyobb ünnep az év során. Mindenkinek van hozzá kapcsolódóan emléke. Lehet várni, szeretni, lehet fölöslegesnek tartani vagy éppen utálni, de minden évben megünnepeljük, így megkerülhetetlen az életünkben. Most is itt van, csak éppen kicsit máshogy, mint eddig. Ebben a cikkben két személyes történetet mesélünk el nektek arról, hogy nekünk milyen emlékeink vannak a Húsvétról.



Dóri története...


Gyerekkoromban az igazat megvallva a Húsvét nem tartozott a kedvenc ünnepeim közé. Az biztos, hogy voltak benne dolgok, amiket nagyon szerettem és volt, amit akkoriban a világ igazságtalanságának gondoltam. Régen rendszeresen jártunk templomba, így ez is szerves része volt az ünneplésnek. Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor kis ministránsként először tarthattam a gyertyát a körmenet élén. Sosem felejtem el azt az igyekezetet, ahogy próbáltuk a gyertyalángot megőrizni, miközben vezettük a tömeget. De a Húsvét hétfőket utáltam. Az egyetlen jó dolog a tojásfestés volt benne. Két fiú között én vagyok az egyszem lány a családban. Így amíg a fiúk - az én szememben - nagy kalandra mehettek és hatalmas zsákmányokkal tértek haza, addig nekem otthon kellett várni a locsolókat, hogy a nap végére pacsuli szag áradhasson mindenhonnan. Ez ellen az "igazságtalanság" ellen vívtam szélmalom harcot nagyon sokáig. Egy idő után saját szabályokat hoztam, például hogy nálunk csak vízzel lehet locsolni. Jött is a víz rendesen...fogmosó pohárral, lavorral... így a testvéreim egy idő után ha meg akartak locsolni számíthattak rá, hogy én is visszalocsolom őket. Nálunk ez a vizicsata lett a hagyomány és az igazat megvallva néha még ma is tartjuk... :) Hiányozni fog idén, hogy ez is elmarad. Meg a nagy családi ebéd is vasárnap, amikor a kibővült családdal összeülünk a bátyámék házában, finomakat eszünk és azt figyeljük ahogy az unokahúgom felfedezi a világot. De tuti tartunk egy videókonferenciát és ha vége ennek az egésznek, bepótoljuk ezeket a pillanatokat!


Kati története...


Dóri arra kért idézzem fel a legjobb húsvéti pillanatokat az elmúlt évekből. Bár most épp még a mostani húsvéton járnak a gondolataim, hogy hogyan is legyen. Én most egyedül vagyok itthon és nagyon hiányzik a családom, szóval erősen gondolkodom, hogy legalább anyumékhoz áttekerek, hisz már vagy 3 hete nem láttam őket. Valamint igazi újdonság lesz, hogy idén már húsmentesen töltöm ezt az ünnepet. Szóval valami finomat biztos így is kisütök magamnak majd a hétvégén, csak kicsit másképp mint azt a szüleimtől, nagyszüleimtől tanultam :) Mert igen gyerekkoromban azért nálunk is tele volt a húsvéti asztal mindenfélével, olyan volt mint karácsonykor, csak már lehetett napozni a háztetőn! Kiskamaszkori húsvétjaim voltak a legemlékezetesebbek számomra. Akkoriban a nővérem egy zenekarban fuvolázott és a zenekar srácai végig locsolták a lányokat a zenekarból. Ha jól emlékszem mindig mi voltunk az utolsó állomás, ahol a maradék parfümök, locslóvizek végleg kiapadtak és a végén hatalmas sonkázás és sütizés volt. Még ma is látom magam a zöldruhámban, ahogy állok a konyhában és mintha locsoló vízzel zuhanyoznék épp, annyira meglocsoltak. Sose értettem, hogy lehet, de a végére is annyi locsóló kölni maradt, hogy mindhárman bokáig álltunk a locsóló vízben a konyha közepén…. :)


Nektek mi volt a legemlékezetesebb locsolási élményetek?

30 megtekintés
0